Szülőktől érkezett

Szolgáltatásunkat folyamatosan fejlesztjük, így elengedhetetlen, hogy a szülőktől és gyermekektől visszacsatolásokat kapjunk. Véleményeiket változtatás nélkül teljes terjedelemben közöljük. Természetesen külön örömmel tölt el bennünket is, ha elégedettségül a gyermek - szülő - tréning sikere szolgálhat. 

 

Továbbra is várjuk szeretettel javító szándékú észrevételeik vagy sikereik leírásait! 

Személyes fotókat a személyiségi okok miatt nem teszünk közzé.

Patrik - labdapattintás, festés

2020, Anikó

Szia Reni,

Remélem jól vagy, lassan de biztosan újraindul az élet nálatok is. Itt a skacok mennek majd suliba 22.-től csak 3 órára egy hétig aztán egy hét szünet, s ismét egy hét 3 órás tanításra. Aztán nyári szünet.

 

Ma telt le az első két hét torna Patrikkal s szeretnék dicsekedni kicsit. Van ami gyengén megy még, de van amiben rengeteget fejlődött. Csináltam egy videót abban láthatod a labda pattintást, ma először majdnem végig tudta csinálni. Mikor elkezdte egyet sem tudott elkapni s nem is érezte a pattintást, össze vissza csinálta, de ma ez hihetetlen volt, meg is könnyeztem. Szőnyegen csinálja, mert jobban érzi ott a labdát.

 

A másik dolog, amit ma festett... Soha nem tervezte meg hogy mit fog csinálni, mindig csak pacsmagolt. Na mikor végzett, akkor csak ámulva néztem, hogy ez egy igazán kidolgozott átgondolt festmény lett, soha még nem csinált ilyet azelőtt.

 

Szóval látjuk a változást és haladunk, amit neked köszönhetünk, és boldog vagyok hogy Vagy! Szóval köszönjük szépen az eddigi munkádat, nagyon hálásak vagyunk!

Anikó

Vince - emberközpontúbb

2020, Krisztina

Szia!

 

Vince sokkal emberközpontúbb lett, folyamatosan jön oda, hogy anya anya anya és akkor megmutatja, amit szeretne vagy hogyha apa van otthon akkor apának mutatja meg mit szeretne.

Ha beüti a lábát vagy elesik vagy fáj valamije azonnal odamegy vagy hozzám vagy az apjához és puszit kér. Eddig ilyen se volt.

Igényli, hogy megöleljük. Igényli, hogy felvegyük. Igényli, hogy puszilgassuk.

Azt is megfigyeltem hogy ha olyan éri, ami neki nem jó vagy nem tetszik vagy nem tudja magát kifejezni, azért, mert még nem beszél, hogyha valami olyan történik, ami neki rossz akkor cumizik az ujjával.

Egyedül fogja a kenyeret és eszi; egyedül fogja a pizzát és eszik, nem kell etetnem ezeket!

Igényli, hogy olvassak neki a könyvekből, hogy mutogassam neki az ábrákat. Hozza oda nekem a könyvet, ő odateszi a kisujját az ábrára és néz rám, hogy mondjam neki hogy mi az.

Krisztina

Bence - visszapillantás

2019, Emese

Kedves Reni!

 

Visszapillantás

 

A csepphinta most is a ház közepén lóg be az élettérbe, a fiúk felváltva ringatóznak benne.

 

Hogyan is kezdődött?

 

Tavaly ősszel belépett Bence a nagybetűs életbe, illetve az iskolába. Decemberig jól bírta a terhelést, aztán hirtelen minden összeomlott. Sírt, kiszámíthatatlanná váltak a cselekedetei. Hogy felhívja magára a figyelmet, osztály bohócát játszotta, pedig nem lett volna rá szükség. A teljesítménye remek volt végig. A tanító nénik panaszkodtak egyfolytában, én pedig sok próbálkozás után tanácstalanná váltam és azt mondtam, pszichológushoz fordulok a gyerekkel. Meg is kerestem a tünetekkel egy gyermek pszichológust, mire ő megnyugtatott, hogy ez nem olyan eset, Idegrendszeri fejletlenségről van szó, keressek TSMT torna terápiát. Az megoldja. Így találtunk Reni nénire.

 

Egy év kemény munka- egyéni terápia formájában-, meghozta a jó eredményt.  Szülőnek is segíteni kell és kitartónak lenni. Otthon folyamatosan végeztük a gyakorlatokat. Még a kis testvérke is kérte, hogy velünk végezhesse. Így duplán gyakoroltunk.

 

Köszönjük Reninek a segítséget. Örömmel jöttek a gyerekek havonta. Várták, hogy mi lesz az újabb feladatsor. Az elválás nehéz volt, szívesen emlegetik most is. Időnként saját kedvünkre is végzünk a gyakorlatokból.

 

Csak ajánlani tudom, akinek szüksége lenne ilyen segítségre.

 

Szeretettel: Emese

Ágoston - impulzív

2016, Orsi

A mi történetünk


Kisfiam, Ágoston, 42. héten született rohamos szüléssel.Ő a második gyermek a családban.  A magzatvize meconiumos volt már addigra. Az Apgar értékek megfelelőek voltak. 


A korai életszakaszban nehezen nyugtatható csecsemő volt, éjjel-nappal másfél óránként szopott, napközben soha nem aludt hosszabban csak negyed órákat. Igazi nehéz csecsemő vált belőle. Mivel nem az első gyermekem, ráadásul konduktor és gyógypedagógus vagyok, sejtettem, hogy a túlhordás és a meconiumos magzatvíz nem múlt el nyomtalanul.


A baba szépen fejlődött, súlya hossza gyarapodott. Az izomzatát egy kicsit feszesebbnek éreztem az átlagosnál, de még a normál tartományon belül. Ezen kívül kicsit „fél oldalas” volt. Egyik irányba nézett, nyúlt mindenért. Ezt sikerült megoldanunk a játékok másik oldalra helyezésével és tornáztatással. A mozgásfejlődésében a következő minimális eltérés a forgásnál mutatkozott. Öt hónapos korára fordult meg egy kis rásegítéssel. Mászni 8 hónaposan kezdett, 9 hónaposan pedig helyből kapaszkodás nélkül felállt. 10 és fél hónaposan kezdett járni. Itt egy kicsit felgyorsult a mozgásfejlődése, ami ugyanúgy problémát jelenthet, mint a lelassult mozgásfejlődés.

 

Másfél éves korban sikerült leszoktatni az éjszakai felkelésekről, ami nem ment túl könnyen. Ugyanebben az időben viszont elkezdődött a dackorszak. Ez az ő esetében állandó hisztivel párosult. Se menni nem akart a játszótérre, se onnan hazajönni. Ez még normális is lehetne, ami viszont nála jelezte, hogy mégis túl vagyunk a normalitás határán, hogy nem volt megnyugtatható. A gyerekek ölbe vétellel megnyugtathatók, ki lehet zökkenteni őket a hisztiből, Á-t viszont nem lehetett semmivel kizökkenteni egy-egy ilyen hisztiből. Magát sem igen tudta megnyugtatni. Nagyon küzdelmes és fárasztó időszaka volt ez az életünknek.

 

Ebben az időszakban folyamatosan kereste az ingereket, és ha nem volt „csinált” magának, például úgy, hogy megharapta a két évvel kisebb öccse fejét, vagy valamit tönkretett, összetört. Ezt az időszakot folyamatos sétálással, motorozással, játszóterezéssel tudtuk túlélni. Ez azt jelenti, hogy napi kétszer mentem el a két éves gyerekkel két órát mozogni. 


Három évesen került óvodába, ahol ismét csak azzal szembesültem, hogy az óvónénik nem tudják kezelni. Amellett, hogy minden nap volt valami konfliktusa a társaival, és az óvónénikkel olyan kérések érkeztek felém, hogy beszéljem meg vele otthon, hogy az óvodában nem lehet felmászni a szekrényre, vagy a kisház tetejére.

 

Ekkor éreztem úgy, hogy megoldást kell keresnem erre a helyzetre, mert a kettőnk kapcsolatát és a gyerek önértékelését, énképét fogja teljes mértékben felőrölni, hogy ő egy nehezen kezelhető gyerek.

 

Ismerőseim, barátaim közül többen jártak Renihez TSMT-re a különböző problémákkal küszködő gyerekeikkel. Volt aki nem beszélt, nem alakult ki a szobatisztaság megfelelő időben vagy általánosan megkésett volt a mozgásfejlődés. Mindegyik kisgyerek esetében azt tapasztaltam, hogy szép eredményeket értek el együtt.

 

Még nem volt egészen négy éves Ágoston, amikor elmentünk Renihez egy felmérésre. És bizony az állapotfelmérő teszten kiderült, hogy komoly eltérések vannak a központi idegrendszer fejlettségében, nem éri el a korának megfelelő szintet. Több le nem épült csecsemőkori reflexe van Ágostonnak és ezek a dolgok, amik akadályozzák őt abban, hogy szabályozni tudja a saját viselkedését a korának megfelelő módon. Mindemellett kognitív területeken pedig jobban teljesített a koránál. Így a különböző területek fejlettségi szintje között még nagyobb volt az eltérés. A felmérés alapján dislexia, disgrafia veszélyeztetett is volt 4 évesen Ágoston.

 

Reni egyéni TSMT tornát javasolt, amit otthon végeztünk heti négy öt alkalommal. Ehhez nem szükséges különösebb szaktudás, csak arra van szükség, hogy a szülő elhatározza, hogy segíteni akar hosszú távon a gyerekén és ezért hajlandó heti 4-5-ször 20 percet szánni a tornáztatására, beszerzi azt a néhány eszközt, és megküzd a gyermek néha előtörő dacosságával.

 

Három éven keresztül tornáztattam Ágostont két kisebb szünettel. (Amikor a kisebb tesók érkeztek rövid ideig nem tornáztunk.) Ez alatt az idő alatt XIII tréninget csináltunk végig. A sok gyerek miatt végig egyéniben tornáztattam, nem tudtunk váltani csoportos tornára.
Az első felmérés után hat évesen, iskolakezdés előtt egy évvel ismét elvégeztük az állapotfelmérő tesztet, ahol enyhén megkésett volt a teljesítménye az életkorához képest. Még mindig nagy szórást mutatott a teljesítménye, mert volt olyan terület, ahol 98%-ot teljesített, másik területen viszont csak 56%-ot. Így még egy évig  dolgoztunk, hogy iskolakezdésre már ne legyen probléma.
7 éves korára, amire iskolát kezdtünk, jól együttműködő, megbízható gyerek lett Ágostonból. Kudarctűrése, ami szintén nagyon gyenge volt, sokat javult. Az iskolában nem jelentett problémát az írás-olvasás elsajátítása, matematikából pedig a kezdetektől kiválóan teljesít.  nincs szükség külön itthoni foglalkozásra, mindent el tud végezni a iskolában a napköziben.A tornázást abba tudtuk hagyni, folytatásként most egyesületben úszik heti négy alkalommal.

 

Minden szülőnek javaslom, hogy öt éves korában méresse fel a gyermeke idegrendszeri állapotát TSMT terapeutával. Ebben az életszakaszban még nagyon rugalmas az idegrendszer, könnyen fejleszthető. Időben megkezdett fejlesztéssel a gyermekét és magát is sok későbbi kudarctól és küzdelemtől óvhatja meg. 
Magam is ezt tettem, azóta már két gyermekem érte el az öt éves kort. János esetében minimális eltérések mutatkoztak, amit egy év tornáztatással meg tudtunk oldani. Margitom fejlettségi szintje korának megfelelő, nincs szükség tornára.

 

És miért ajánlom jó szívvel Renit?
Szakmailag kiválóan felkészült Reni. Gyógypedagógiai alapképzettségét sikeresen fejlesztette tovább a TSMT módszer megtanulásával. Alapképzettsége okán széles rálátása van a fejlődési eltérésekre, és amennyiben gyógypedagógiai segítségre van szüksége egy gyermeknek abban is tud segíteni. A TSMT módszerét értő módon alkalmazza a gyakorlatban. Mindig az adott gyermeknek leg optimálisabb fejlesztési lehetőséget próbálja megtalálni. Ez azt is jelenti, hogyha nem a TSMT a megfelelő módszer az adott gyermeknek, akkor továbbküldi a megfelelő szakemberhez.

 

A gyerekek problémáit megérti, a miértekre a választ kutatja. A szülőknek is komoly támogatást tud biztosítani gyermekük problémáinak az elfogadásában. Pontos tájékoztatást ad az állapotról, a fejlesztési lehetőségekről és az elérhető eredményekről.
Végül de nem utolsó sorban mélyen empatikus ember, aki nagyon szereti a gyerekeket, és mindegyikben meglátja az értéket. Az én fiaim nagyon szerették, szerettek hozzá járni  tornázni.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy bátran keresse Renit, ha eltérést tapasztal gyermeke fejlődésében, vagy ha csak biztosítani szeretné, hogy megfelelően felkészült legyen gyermeke az iskolában.

 

Pécs, 2016. 09. 05.

Uherkovich Orsolya Réka
konduktor-tanító, gyógypedagógus
6 gyermekes anyuka

Bene és Krisu - megkésett fejlődés

2016, Eszter

 

Kedves Reni!

Ezúton is szeretnénk megköszönni azt a sok segítséget, amit Tőled kaptunk mind szakmailag, mind lelkiekben támogatva bennünket.

 

Benével és Krisuval az ikrek 6 éves korában, közel 2 éve kerültünk Hozzád. Nagy súllyal születtek, a pocakban kis helyük volt, s a rendelkezésükre álló 40 hetet rendesen ki is használták. A benti lét kis mozgáslehetőséget biztosított számukra az utolsó hetekben. Kissé darabos mozgásuk, s főleg Bene merevsége szembetűnő lett a nagycsoport elejére, mikor a legjobbkor megkaptuk az elérhetőségedet. Épp  jókor érkeztünk Hozzád. Rendelkezésünkre állt egy év, hogy iránymutatásod, támogatásod mellett felkészülhessünk az iskolára.

 

Egyre jobban ment a labdapattogtatás, a páros lábbal ugrálás. 2015 őszére, (az iskolakezdésre) egy év rendszeres TSMT torna után a fiúk minden elmaradt területükön komoly javulást értek el. A néhány hónapos  tanév közben végzett TSMT torna pedig nagyban hozzásegítette őket, hogy még focizni is megszerettek. Korábban nem volt benne sikerélményük, de nyár elejére az osztálycsapat oszlopos tagjaivá váltak, s szépen vették az iskolai feladatokat mind a tanulás, mind a testnevelés területén.

 

Munkádhoz, egyben úgy érezzük élethivatásodhoz további jó egészséget és szép sikerélményeket kívánunk. A fiúk Málna kutyát külön üdvözlik! J

 

Szeretettel:

Bene, Krisu, Eszter és Miki

Dalma - tanulási nehézség

2016, Annamari

2014- ben Dalma ekkor 10 éves volt amikor  kiderült, hogy nehezebben veszi az akadályokat az iskolában. Felkerestük a Nevelési Tanácsadót ahol kiderült, hogy egy pár területen korához képest elmaradásai vannak. Azt ajánlották, hogy létezik egy fejlesztő torna a TSMT amivel javítható a teljesítménye.

 

Elkezdtük keresni ki foglalkozik ilyen tornával  hova tudunk fordulni. Pécsen szinte mindent végigjártunk amit csak lehetett. Azt mondták nem olyan rossz Dalma lemaradása, mint azoké akik ide járnak ezért nem fér be. Nem adtuk fel!  Érdeklődtem ahol csak lehetett. Dalma oszt. társa anyukája ajánlotta a Manóházat. Azonnal időpontot kértem.  

 

A megbeszélt napon elmentünk és legnagyobb meglepetésünkre nem azt a választ kaptuk, hogy nem fér, be vagy azt sajnos későn derült ki mert Dalma már 10 éves és általában csak picin fejleszthető egy gyermek. Reni szeretettel fogadott minket, elmondtam a problémánkat és megnyugtatott.  Elkészítette az első felmérést, hogy hol van megkésettség mik a fejleszteni való területek. Ezután személyre  szabott tornát kaptunk.  Minden tornát becsületesen a leírtak szerint végeztünk. Az első három hét után észrevehető javulás állt be. Ezt az iskolában is észrevették.  

 

Jöttek a jó eredmények egymás után. Egyre több tantárgyból egy egész jegyet javított  Dalma. Most fejeztük be a tornát, majdnem két évig jártunk. Boldog vagyok, hogy megtaláltuk Renit és úgy érzem nem csak egy kiváló gyógypedagógust ismertünk meg,  hanem szert tettünk egy jó barátra is!  Csak azt tudnám mindenkinek ajánlani:   Soha ne adjátok fel!  

 

Szia, Annamari és Dalma

Lídia - alvászavar, megkésett szociális fejlődés

2016, Anita és Gábor

2013. márciusában kezdett kislányunk Renihez fejlesztésre járni, Lídia akkor nem egészen öt éves volt. 
Szülőként már 2-3 éves korában felismertük, hogy alvászavarral küzd és a szociális fejlődése is megkésett. Kértünk ugyan, de senkitől sem kaptunk érdemi segítséget, illetve hiába panaszoltam a gondjainkat azzal nyugtattak, szakemberek is, hogy idővel a probléma magától rendeződik. Végül hosszas kutatás után magunk akadtunk a TSMT-re, mint lehetőségre.

 

Reni felmérte Lídiát és kiderült, hogy az általunk látott gondokon túl több területen is fejlesztésre szorul.
Szorgalmasan tornázni kezdtünk és rövid időn belül látszani kezdett a fejlődés. Az éjszakáink hamar nyugodttá váltak. A korábban nagymértékben szorongó gyermekünk, igaz hosszabb idő után, de sokkal nyitottabbá vált. Korosztályában könnyen megtalálja társaival a hangot, könnyebben barátkozik.

 

Egészen 2015 szeptemberéig folytattuk a TSMT tréninget, kislányunk ekkor kezdte az 1. osztályt.
Lassan vége a félévnek és elmondhatom, hogy sem az írás, olvasás, sem a matektanulása terén nem merült fel semmilyen probléma.
Figyelme nem kalandozik el, hosszan tud koncentrálni és az összetett feladatok sem okoznak neki nehézséget. 

 

Tudván, hogy honnan indultunk ezt egyértelműen a tornának köszönhetjük. Nagyon hálásak vagyunk Reninek nemcsak lelkiismeretes és szakszerű munkájáért, hanem azért is, mert gyermekünket óráin szeretettel vette körül. Nemcsak mint fejlesztő pedagógus, hanem mint ember is lelkén viselte Lídia sorsát, és azt hogy mi nyugodtan indíthassuk iskolába.
Ezúton is mindent köszönünk: Anita és Gábor

 

Domi - keresztezett dominancia

2016, Mónika

Domi fejlődése zavartalan volt. Egy évesen járt, és beszélni is elkezdett. Másfél évesen már mondatokat alkotott. Amióta labdába tud rúgni, a bal lábával teszi. Kb. 4 éves korában megfigyeltem, hogy a jobb szemét használja, ha egy szemmel néz és a jobb füléhez teszi a telefont. A kezességét nem tudtam eldönteni, de mintha egy kicsit többet használta volna a bal kezét. Féltem tőle, hogy kereszt dominanciája lesz!

 

Egy baba-mama klubban halottam a TSMT-ről előadást, és megemlítették, hogy kereszt dominanciát is lehet vele "kezelni". Még egy dologra felfigyeltem a kisfiammal kapcsolatban, hogy nagyon gyengén rajzolt, illetve csak akkor rajzolt ha az óvodában az volt a feladat. Sokan azt mondták erre, hogy fiú, nem szeret rajzolni, de felmerült bennem, mi van ha a finom motorikájával van gond.

 

Egy barátnőm kisfiát Reni már kezelte, tőle kaptam meg az elérhetőségét. Őszintén szólva meglepődtem a teszt eredményén, amit 4 és fél éves korában végzett el Reni. Kiderült ugyanis, hogy több területen is van elmaradása, mint gondoltam. Alig tudott fél lábon egyensúlyozni, nehezen ment a  ritmus visszaadása stb. Egyéni terápiát kezdtünk heti 4 esetleg 5 alkalommal. Sokszor fáradtan, ovi után küzdeni kellett vele, de azért mindig meg lehetett győzni, hogy tornázzon. Néhány hónap után az egyensúlya nagyon sokat javult, ügyesen mászott fel mindenhova. 

 

Másfél év után hagytuk abba a tréninget. Domi szépen és élvezettel rajzol jobb kézzel. (A rúgó lába a bal maradt.) Sokkal bátrabban és ügyesebben mozog. 

 

Reni nem csak a torna kapcsán segített, hanem sok hasznos tanácsot kaptunk tőle pl. az iskolakezdéssel kapcsolatban is. 

Hálásan köszönünk mindent!

Dávid - megkésett fejlődés

2015, Erika

Az én kisfiam, Dávid problémája már 18 hónaposan kezdődött. Felfigyeltem arra, hogy a mozgása nem felelt meg az ő korának. A védőnő azzal takarózott, hogy lusta a fiam. Beletörődtem. Mint utóbb rádöbbentem, hiba volt és egyben késő is. Másfél éves korában 4 alkalommal elájult. Ezeket az ájulásokat az orvosok lázgörcsnek titulálták. 

 

2012. október 7-én leájult Dávid a lábáról lázmentesen, és ekkor kivizsgálást kértem Pécsen a POTÉn, melynek az eredménye epilepszia lett. 2012. november 14-e óta Dávid diagnosztizáltan epilepsziás. Ehhez még két hónappal később asztma és allergia társult. Mindez még nem volt elég a gondokból. 

 

Kiderült, hogy Dávidnak le van nőve a nyelve. Ekkor ő már 5 éves volt, és eddig még egy szót sem beszélt. Az ötödik születésnapja után egy héttel került sor a nyelvműtétre. Amíg egy normál fejlődésű gyerek pár hónaposan kezdi a megfelelő mozgásokat, addig Dávid ezt 1,5 évesen kezdte el. Beszélni 1,5 éves kor helyett 5 évesen kezdett el. Ezért minden orvosnak a legegyszerűbb volt azt mondani, hogy Dávidka fogyatékos. 

 

Mivel Dávid már öt és fél éves volt, és az óvodai logopédus nem ment vele semmire, így az egyik leánykori kedves ismerősömhöz fordultam segítségért. Ő mint logopédus azt mondta, hogy azonnal keressük fel Renit, mert nagyobb a gond, mint aminek látszik. Ezek után Reni felmérte Dávidot, és az eredmény elkeserítő volt. Ettől fogva jártunk Renihez rendszeresen tréningre. Mivel Dávid sok betegséggel küzd, így Reni kímélő tornát állított össze neki. Minden tréning után újabb és újabb jó irányba történő változást vettem észre. Miután eljutottunk az 5. tréningig, Dávid már 10-ig elszámolt, meg tudta jegyezni a hét napjait, a színeket, az ellentétpárokat. A 6. tréning elkezdése után Dávid elkezdett a szavakból mondatokat alkotni. Nagyon boldogok voltunk. Dávid szinte kivirágzott. Közben 

MR-en is voltunk, és találtak egy jóindulatú agyi elváltozást. A professzor úr, akihez jártunk örült a TSMT-nek, és arra kért, ne hagyjuk abba. A torna még erre is jó hatásúnak bizonyult. Dávid már 4-5 soros verseket képes volt megtanulni, és ha elé teszek egy képet, akkor Dávid tud mesélni róla – mondatokban. Még annyi maradt vissza, hogy a ragvégeket csak néha sikerül elkapnia. Én úgy gondolom, mindez idő kérdése. 

 

Most a 9. tréningnél tartunk. Kérlek benneteket, ha valami fejlődés nem időben kezdődik a gyermeketeknél, ne hallgassatok a védőnőre, és kérjetek segítséget, hogy még időn belül kapjatok. 

 

Ezer hála és köszönet Reninek, mert az ő szakértelme és segítsége nélkül nem boldogultam volna. 

 

Mivel mi sok orvoshoz jártunk, így még tőlük is szóban bizonyítást nyert, hogy jó, nagyon jó fejlesztő 

hatása van a TSMS terápiának. 

 

Köszönjük neked Reni, amit a Dávidkáért tettél!

Kende - nem megszokott fejlődés...

2015, Mariann

Kende fiamnál hamar feltűnt, hogy a fejlődése nem a megszokott ütemben zajlik. Nem indult el a kommunikációja, nehezen értette a beszédet, a játékokat nem a funkciójuknak megfelelően használta, nem játszott szerepjátékot, nem volt képzelőereje, sokszor kapott dührohamot, nem hallgatott a nevére, nem tudott együtt játszani a gyerekekkel. A kisfiam 2 éves volt, amikor találkoztunk Renivel egy kozármislenyi rendezvényen, ahol először hallottam a TSMT-ről. Közel 1.5 évig tornáztattuk a Kendét, melynek mára meg is van az eredménye: összetett mondatokban beszél, beszédértése sokat javult, sokkal kiegyensúlyozottabb a viselkedése, barátokat szerzett magának, a játékvonatokat már nem a testén tologatja, hanem kreatív pályákat épít és azon játszik és még 

társasozni is tudunk vele! A szerepjátékok is beindultak nála: mostanában Luke Skywalkernek képzeli magát! :) Renáta végig tartotta bennünk a lelket, mindig kaptunk tőle pozitív megerősítést. Kisfiam minden alkalommal nagyon várja, hogy újra találkozhasson Renivel és persze a kedves Málna 

kutyával.

Nagyon hálásak vagyunk Neki!

 

Köszönettel: Mariann

 

Barna - magatartásprobléma, koncentrációs zavarok

2015, Edina

Barnával két éves kora után kezdődtek a problémák.Az addig vidám, kiegyensúlyozott, tökéletesen fejlődő kisfiú egyik napról a másikra furcsán kezdett viselkedni.

 

Kezdetben csak apró jelei voltak annak,hogy valami nincs rendben, de az idő előrehaladtával a tünetek egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak.Fél év telt el, mire kiderült-epilepsziás.

Gyógyszeres kezelésre nem reagált,állapota annyira leromlott, hogy a naponta többször jelentkező rohamok után nem tudott megszólalni, csak nyögdécselt és mindig elaludt.

 

Mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a betegségből egy év után kigyógyult, viszont a sok idegrendszerre ható gyógyszer komoly magatartásproblémákat,koncentrációzavarokat okozott, s mivel fél éven keresztül szinte csak aludt, fejlődése messze elmaradt a korosztályához képest.

Négy évesen került óvodába, nehezen tudott beilleszkedni.Nem tudott játszani, alkalmazkodni, folyton rombolt.

 

Ekkor találkoztam először Renivel, aki új reményt adott.

Miután Barnust felmérte (aki szinte minden területen nagy elmaradást mutatott) elkezdtük a csoportos terápiát.

Küszködve indultunk, mert csoportban nem nagyon akart együttműködni, zavarta a társaság.Itthon folytattuk a tornát.Kezdetben élvezte a feladatokat, de nem volt kitartó és hamar ráunt.Két-három hónap után már nem tudtam rávenni, hogy megcsinálja a kiírt feladatsort.

Nem adtuk fel!

 

A nyáriszünet után ismét csoportban próbálkoztunk.

Nem telt el sok idő és látszott, hogy élvezni a feladatokat, a gyerekek társaságát.Magatartásproblémái lassan megszűntek, mozgásában sokat ügyesedett, kezdett felzárkózni.

Két évig járt rendszeresen TSMT-re.Szeptemberben iskolás lett(7 évesen).Azóta is lelkiismeretesen készíti a házi feladatait, szépen ír, olvas, számol.

 

Különös örömmel tölt el, amikor a tanító néni megdícséri és megnyugtat, ne aggódjak, minden rendben van.

Nem felejtem el, hogy honnét indultunk, mennyi munka, türelem és erőfeszítés van abban, hogy eddig eljutottunk!

 

Köszönjük Reni!

Zsombi - rendezetlen mozgás, hiányos rajzkészség

2015, Andi

Amikor a kisfiam, Zsombi, 5 éves volt, akkor hallottam először a TSMT tornáról és a Manóházról. Kíváncsian vártam a felmérőt, hogy azok a dolgok amit hiányosságként láttam a gyerkőc fejlődésében valósak-e, vagy csak arra lehet fogni, hogy kicsit későn érő a kisfiam. Akkoriban beszédében sok hibás hang volt, mozgása kicsit rendezetlen, esetlen, a rajz kézsége hiányos volt, de logikai kézsége, finommotorikája(pl:Lego-építésben) , térlátása fejlett volt. A teszt során meglepően tapasztaltam, hogy milyen feladatoknak kellene megfelelnie egy 5 évesnek. Éreztem, hogy nem sikerült túl jól: Zsombi nem tudott a labdával pattintgatni 3-nál többet, bukfence félresikerült, csukott szemmel nem tudott megállni egy lábon stb.

 

A felmérés szerint kiterjedt megkésett teljesítményű eredményt ért el. Idegrendszere éretlen. Lesúlytó volt, mivel nincs az a szülő, aki ezt szívesen hallaná gyerekéről. Reni ezután egy tornát állított nekünk össze, amit otthon kellett végezzünk heti 3-4 alkalommal, különböző eszközök segítségével. Nekiálltunk. Nehéz volt hétről-hétre teljesíteni a megadott feladatokat, bár 20 perc alatt végeztünk vele. Szívesen tornázzunk, sokszor csak belekezdeni volt nehéz. Februárban kezdtünk és nyár közepére ugrásszerű eredményeket értünk el. Szeptemberben már Zsombi, óvodásként, egy iskolai kosárcsapathoz csatlakozott, olyan ügyesen kezelte a labdát, beszéde napról-napra tisztább lett.

 

Novemberre kértem, hogy teszteljük újra a Zsombit, vajon mennyit fejlődött. Eredmény szerint enyhén megkésett teljesítményt ért el, százalékai közelítettek az átlagoshoz. Boldogok voltunk, hogy ilyen gyorsan ilyen szép eredményt értünk el, bár tudtuk, hogy van még min csiszolnunk, fejlődnünk.

 

Azóta Zsombi 7 éves, iskolás. Most kaptuk meg a féléves bizonyítványát és kitűnő lett, tehát kisfiam mára tökéletesen megállja a helyét a suliba, nagyon jól veszi az akadályokat, hála a TSMT tornának és a Manóháznak! Köszönjük, igazán hálásak vagyunk a segítségért! 

Bálint - viselkedési, önértékelési problémái

2015, Tamás és Andi

Szia Reni!

 

Most a torna végeztével röviden leírom a tapasztalatainkat:

 

Bálinttal első osztály elején mentünk Hozzád először tornára. Viselkedési, önértékelési problémái voltak, valamint mozgásfejlődésében is voltak hiányosságok. Kiskorában későn kezdett el mászni, és ehhez képest elég hamar felállt. A labdával is voltak problémái. Gyerekoromban én nagyon béna voltam a labdával, korábban ráfogtuk, hogy tőlem örökölte. Tornaórán sokszor kidobóztak, nem ment neki, emiatt rosszul érezte magát, nem szívesen játszott.

Az első felméréskor néhány terület elég gyengére sikerült. Be kell vallanom én nagyon szkeptikus voltam az egész tornával kapcsolatban, feleségem volt aki bízott benne.  Néhány hét torna után kezdett látszani a fejlődés, bár még egy egyszerű labdapattintós feladat is nehézséget okozott Bálintnak. Ekkor már elkezdtünk tornázni a két évvel fiatalabb Hédivel is, akinek sokszor nehezen jutottak eszébe a szavak, amit ki szeretett volna mondani. A torna közben a fejlődést látva kaptam erőt, hogy még  az iskola melletti foglakozások után is végigcsináltuk a tornát.  Most két évvel és tíz tornával később Hédi gyönyörűen és választékosan beszél, Bálint menet közben váltott kézzel pattogtat, a tornaórán az egyik legügyesebb az osztályban.

 

Köszönjük szépen, nagyon sokat segítettél rajtuk, és rajtunk, mindenkinek ajánlunk jó szívvel!!!

 

Tamás és Andi

 

Vica leányom átlagosnál félénkebb és koordinálatlanabb mozgását ...

2014, Timi

Vica leányom átlagosnál félénkebb és koordinálatlanabb mozgását egy ovis anyuka jelezte nekünk, aki szakmájából adódóan észrevette a különbséget. Az ő javaslatára kerestük fel Renit, és nagyon hálásak vagyunk mindkettőjüknek!

 

Vica nagyfokú nyaki ferdeséggel született, amivel egy évig folyamatosan gyógytornára jártunk vele. Két évvel ezelőtt 4 évesen a játszótéren egyszerűen nem merte használni a játékokat, felmászni, vagy épp leugrani nem akart Illetve szeretett volna, de óriási traumát és stresszt okozott neki bárminemű fizikai megpróbáltatás, vagy kísérletezés. A Manóházban először sírt, el sem engedte a kezem, aztán szép lassan hozzászokott a tornához, sőt, nagyon megszerette a Reninél töltött órákat! A gyönyörű környezet, kutyus-cica és a nyugodt, türelmes hangulat nagyban segített ebben.

 

Az első félévben robbanásszerű volt a változás! El sem hittük! Vica magától próbálgatta az egyensúlyát, és a bátorságát, és hatalmas haladást értünk el vele! Felmászott a legmagasabb helyekre, és magabiztosan ugrott, csúszott, mászott lefelé is. A szédülés érzése kicsit később kezdődött, eleinte sehogy sem tudtuk eléggé megpörgetni. De mára már - 6 éves korára - ez is rendben! Nagyon kitartóak voltunk mindannyian, még a nyaralásokra is vittük a trambulint, nagylabdát, gördeszkát...stb. :)

 

Renitől nagyon sok jótanácsot kaptunk, köszönünk mindent!

Jövőre jövünk öcsivel
is :)

Barnus - El sem merem képzelni azt a pillanatot, amikor majd el kell mondjam Barnusnak, hogy többet nem megyünk Reni nénihez.

2014, Mónika

Barnussal több mint 2 éve kezdtünk Renihez járni. Kisfiam akkor 3,5 éves volt. Oviba még nem járt, mert a szobatisztaság legapróbb jeleit sem mutatta. Beszélni tudott, de inkább csak echolált. (megismételte, amit mi mondtunk) Gyakran csak ült és mesélt maga elé, olyan meséket, amiket mi olvastunk fel neki korábban. Velünk csak keveset kommunikált. Elég ijesztő volt számunkra.

 

Én kétségbe esve kerestem a problémánkra a megoldást (védőnő, gyerekorvos), de nem találtam.

 

Végül az interneten próbáltam megtalálni a választ arra, mi lehet a baja Barnusnak. Így bukkantam erre a négy bűvös betűre TSMT. Emlékszem másnap már meg is volt Reni telefonszáma és azonnal hívtam, hogy időpontot kapjunk. Sosem fogom elfelejteni azt a hívást. Amint letettem a telefont, tudtam, hogy most a jó útra léptünk és ez a torna segíteni fog. Szóval így kezdődött.

 

2 évig tornáztunk itthon. (Lehet, hogy rekordot is döntöttünk! :) ) Barnus imádta. Kezdetben heti ötször majd fokozatosan csökkentve már csak heti háromszor. A torna hatására, Kisfiam szeptemberre szobatiszta lett. (Júliusban még nem volt) Abbahagyta az echolálást, és végre nem csak maga elé beszélt, hanem velünk kommunikált. Kilépett abból a zárt világból, amiben korábban volt. 

 

Kinyílt és egészen megváltozott. Ezen kívül a tornának köszönhetően több mint 100 mondókát és dalt tud kívülről. Számomra a tornával töltött idő, nem csak a fent említett változások miatt volt nagyon hasznos. Minden egyes alkalommal kb. 20 percet csak vele foglalkoztunk, együtt volt a család, csak rá figyeltünk. (Van egy kisebb lányunk is.)

 

Ma már „csak” egyéni fejlesztésre járunk Renihez, akit a kisfiam imád. Ő az egyik legelhivatottabb pedagógus, akit ismerek. Gyönyörűen bánik a gyerekekkel, mindenkivel megtalálja a közös hangot. El sem merem képzelni azt a pillanatot, amikor majd el kell mondjam Barnusnak, hogy többet nem megyünk Reni nénihez.

 

Nem csak egy gyógypedagógust fogunk elveszíteni, hanem egy jó barátot is.

Péter - maradjon az óvodában...

2014, Tímea

Kisfiammal Petivel több gond is volt, 2013 év elején a nevelési tanácsadóban jártunk, mert 2013 őszén kezdtük volna az iskolát, de az óvodában úgy látták, jobb ha szakemberek megnézik, és véleményt mondanak arról menjen-e iskolába. A vélemény az volt, hogy maradjon az óvodába és 2013. őszén kezdjünk el járni a nevelési tanácsadó iskolaelőkészítő csoportjába. 

 

2013 év elején találkoztunk Renivel, ő megnézte a Petit és a teszt eredménye is azt mutatta, hogy több területen nem éri el a optimális szintet. Elkezdtünk tornázni, a nevelési tanácsadó iskolaelőkészítőjét nem kezdtük el, oda nem jártunk. 2013. februárjától 2014 októberéig 7 tornát csináltunk végig, és a közel másfél év torna rengeteget segített, elkezdtük a sulit 2014 szeptemberében, és nagyon jól teljesít Peti.

 

Semmivel sincs gondunk, nagyon jól megy a matek, az olvasás és az írás is. Reni még egyszer felmérte Peti mennyit fejlődött másfél év alatt és az eredmény minden területen nagyon jó lett, ez látszik az iskolai teljesítményén is, és a másfél év alatt annyira megszerette a tornát is a kisfiam, hogy még most is tornázunk néha, pedig már nem lenne rá szükség.

 

Nagyon szépen köszönjük a segítséget Reninek!

 

Kislányom és Kisfiam, nehezen tanult...

2014, Veronika

Mindkét gyermekemet hordtam TSMT tornára Renihez. Először a fiammal voltunk ő 6 éves volt, okt.-i születésű ezért amúgy is év vesztes (vagy inkább nyertes)  és az óvónő szólt hogy a foglalkozásokon nem tud végig részt venni, sokszor feláll elmegy játszani, vagy csak beszélget, nem tud hosszú ideig egy valamire figyelni.

 

  • Nem rajzolt szinte semmit, nagy noszogatás árán próbálkozott de felismerhető dolgok nem születtek. Az részletes kidolgozásról szó sem lehetett.

  • Hintázni sosem szeretett, és bár szívesen és sokat biciklizett, nem tudott megtanulni 2 kerékkel bicajozni.

  • Hordtuk úszni ott is gond volt  a koncentrálással leginkább elbolondozott a medencében. 

  • Voltunk nevelési tanácsadóba ott is annyit mondtak nem iskolaérett koncentrálási problémái vannak.

 

A tornát egy óvodástárs anyukája ajánlotta, mert bár a nevelésiben javasoltak tornát csak magántanárként  a köv. szeptemberében tudtunk volna kezdeni a nevelésiben dolgozó fejlesztő tanárnál(?). A Reninél a tornát  jan.-ban kezdtük. Eleinte lelkesen csinálta otthon a gyakorlatokat, tetszett neki, hogy ilyent más a családban nem csinál. Megvettük a szükséges eszközöket, ez is újdonság volt. 

 

Közben  elvittem a lányomat is a Renihez aki harmadik osztályos tanuló volt akkor és nagyon lassú nehezen tanult, ő sem tudott koncentrálni és torna órán is ügyetlen volt. 

 

A tornát ezentúl már mindkét gyerekkel csináltuk, ami nem volt könnyű egy idő után már nehezen tudtam motiválni mind őket mind magamat. Viszont amikor láttuk a fejlődést az újból erőt adott nekik és nekem is. A fiam rajzai fejlődtek, neki állt foglalkoztató füzetekben dolgozni, ( igaz a színezős feladatokat azóta sem szereti) és ahogy a Reni számította egy idő után felült a biciklire és ment, mindenféle tanítás, bicikli mellett futkosás nélkül. Azóta is meséljük, mert ez számomra hihetetlen volt,  a lányommal korábban hetekig tanultuk a két kerekezést, az egész család dereka bánta, és ez  most elmaradt. 

 

A lányom tanulmányi eredményei javultak, gyorsabb és pontosabb munkát végzett. A leckeírásban is önállóbb lett, a korábbi "mellette ülök míg készül a lecke" elmaradt, helyette elég volt csak rá-ránézni kicsit noszogatni. 

 

A nyár tornával telt, bevallom igen nehezen, melegben szabadság alatt sokszor csúsztunk a heti penzummal. Sokszor este tornáztunk, de akkor már fáradtak voltak. Így mivel már eleget fejlődtek a fiammal elkezdtük  a csoportos tornát az oviban Kozármislenyben, a lányom maradt otthon neki már csak 1-2 hónap torna volt. 

 

A tavalyi évben maradt a fiam az oviban újból nagycsoportos volt, és átjártunk a Reni csoportos tornájára, ide nagyon szívesen járt soha nem volt kifogása itt sokkal több eszköz áll rendelkezésre mint otthon, és a Reni mindig újított a gyakorlatokon hogy ne legyen unalmas.  

 

A torna tanév végével véget ért. A kisfiam elkezdte az iskolát és én nagyon örülök, hogy tornára vittem. Tudom hogy nincs két egyforma gyerek, de látom hogy mennyivel ügyesebb gyorsabb a fiam mint annak idején a lányom volt.   Szívesen jár iskolába nincs kudarcélménye sem a rajzolásban sem a betűk formálásában. egyik kedvence a rajz óra de szereti a matematikát és az olvasást is,  A lecke max. fél óra naponta, és könnyen megy különösebb nógatás fegyelmezés nélkül.

 

Azt gondolom, megérte ez a másfél két év amit tornával töltöttünk, mert a  torna nélkül nem itt tartanánk és sokkal többet foglalkoznánk az iskolával és a tananyaggal kevesebb időnk maradna egymásra és szabad játékra.  Mindemellett igazán kedves barátságos szerethető közvetlen személyt ismerhettünk meg Reniben akihez a gyerekek szívesen jártak.

 

Köszönjük Reni

Ádi... 33 hónaposan egyáltalán nem beszéltem..

2014, Éva

Kedves Renáta Néni!

 

Ma egy éve, hogy először találkoztunk. Én akkor 33 hónaposan egyáltalán nem beszéltem. A megszületésemet siettem el egy picit, a 34. hétre jöttem a világra, utána mászni, járni is már későn kezdtem el. A családom nagyon aggódott, megszólalok-e valaha, s az értelmes tekintetem volt az, ami miatt mégis bizakodhattak, de nagyon szerettek volna már valahogy segíteni nekem. Épp egy karácsonyi telefonbeszélgetésnek köszönhetően jutottunk el Kozármislenybe. Renáta néni és a TSMT ezután a legfontosabbat hozta el: a megnyugvást azzal, hogy végre megszólaltam!

 

Tíz hét múlva elmondhattam: „szeret anya!”, két hónapon belül olyan mondatokat is kerekítettem, hogy „Mama, légy szíves gyere ide!”, és azóta néhány hónap alatt bepótoltam másfél év beszédfejlődését.

 

Nem mondom, hogy mindig könnyen adtam be a derekamat a tornának, bevallom, nem szeretem, ha „irányítanak”. Ezen az ellenállásomon is sokat változtattak a gyakorlatok, és persze Renáta néni türelme, a kellemes, szép környezet.

 

Egyébként a tornák nemcsak hasznosak, de valójában élvezem is azokat, végre a mondókáknak meglett a helye, de a legjobb, hogy ilyenkor anya is csak velem foglalkozik.

 

Renáta néni segítségének köszönhetően ősszel megkezdhettem az óvodát, ahova szívesen járok. Sajnos az asztmás allergiám „kedveli” a légúti betegségeket, emiatt az elmúlt hónapokban többször is kényszerszünetet kellett tartanunk. Ilyenkor még szembetűnőbb azonban, amikor újra folytatni tudjuk a tornát, hogy minden egyes alkalom mennyit számít! Mert szebben fejezem ki magam utána, pontosabban rajzolok, ügyesebben futok, szívesebben fogadok szót – na ez utóbbi lehet, túlzás!

 

Igaza van anyukámnak, hogy Renáta nénitől olyan segítséget kaphatunk, amiért örökké hálásak lehetünk!


Köszönöm!!!
Ádi <3

 

Ábel... csupán baba szavakat tudott mondani...

2014, Andrea

Renivel akkor találkoztam először, amikor Ábel kisfiam 21 hónapos volt. Csupán baba szavakat tudott mondani (baba, mama, papa stb. és 5-6 állathangot utánzott). A környezetemben mindenki bíztatott, hogy ne aggódjak minden normális, mert a fiúk amúgy is lusták.

Szerencsére nem rájuk hallgattam. :) Reni megerősített abban, hogy kicsit segíteni kell Ábelt a fejlődésben és azt ígérte, hogy 3 hónap múlva tőmondatokban fog beszélni. (Magamban jót nevettem - gondoltam: persze, József Attilát fog szavalni, nem? – de hát legyen úgy.) Döbbenetes volt a fejlődés!!! 4 hét után 31 db új szót, további 4 hét után 54 db új szót mondott. Reninek nem lett igaza, mert 24 hónaposan nem tőmondatokban, hanem összetett mondatokban beszélt.

 

Szinte mindennap könnybe lábadt a szemem, mert Ábel 2 évesen az alábbiakat tudta: Magyarország fővárosát (Budapest), a nagy folyóit (Duna, Tisza), legnagyobb tavait (Balaton, Velence), Családi kör első versszakát, 20 féle réti növény nevét magyarul, közülük 3-nak a latin nevét is, és kb. 20 mondókát fejből. Hónapról-hónapra ámulatba ejtett, hogy milyen ütemben fejlődik. Lassan 3 éves lesz, de minden elfogultság nélkül állítom, hogy 4-5 éves gyermek értelmi szintjén áll. A legszuperebb az egész tornában az volt, hogy anyaként láttam napról-napra az ugrásszerű fejlődését a kisfiamnak, amiért mindig hálás leszek Reninek. Ezúton köszönöm neki!

Lia.. nem csinált semmit...

2013, Heni

Mi 2012 november elején ismertük meg a Renit, a Mislenyi babatanyán tartott egy előadást. Mindenki elmondhatta a problémáját és a kislányomnak Liának is volt. 1 éves koráig nem csinált semmit csak gurult a szoba egyik végéből a másikba meg ült, 1 éves múlott amikor elkezdett mászni.

 

Aztán elmentünk az első tréningre november végén (14 hónaposan), látszott is az eredmény mert december 2-án a kicsi lányom felállt:) Folyamatosan jártunk a tréningekre és rohamos fejlődésnek indult a mozgás, járás.

Most már kint sétálunk, motorozunk, játszunk. Tegnap mentünk az utolsó tornára...:)

 

Örülök neki hogy sikerült végigcsinálnunk és hiányozni fog Nekünk a Renivel töltött tornák:) Nagyon jól éreztük magunkat.

 

Köszönünk mindent!

Márkó - tanulási nehézség

2012, Dóra

Minden nap hálát adok az Istennek, hogy az utunkba vezérelte Renátát, és a módszerét. Minden pénzt, időt, fáradságot megér.

 

Márkó fiamnál szinte minden nap tapasztalom az apró, de tartós változásokat, javulásokat. Körülbelül egy évvel ezelőtt voltunk a nevelési tanácsadóban, ahol tanulási nehézség és diszlexia veszélyeztetettség volt a diagnózis. Renáta felmérésén a fiam eredménye elszomorító volt, és számomra komoly aggodalomra adott okot. Elkezdtük a terápiát, és tartós, folyamatos javulásnak voltam, és vagyok tanúja azóta is.

 

Véleményem szerint ez a módszer egy varázspálca, amely minden suhintással eltűntet egy - egy gondot. E mellett a tornák lehetőséget adnak nekem, hogy igazán minőségi időt tölthessek a gyerekemmel, és még viccesek is a feladatok, tehát nagyon jól szórakoztunk! 

 

 

Mindent összevetve nem csak az aggodalmaim tűntek el, hanem félelem nélkül, bizakodva nézhetek a jövőbe, és állhatok az iskolakezdés elé, mert ha esetleg lenne még gond, azt is elvarázsoljuk! Nem tudom elégszer ismételni, hogy minden befektetett perc busásan megtérül!

Köszönöm Renáta! 

 

Márk - prevenció

2012, Emese

Volt egy év, amikor Fülöpöt és Ákost egyszerre tornáztattam, ami bevallom nem volt egyszerű, mert délutánonként mindig tornázott valaki, sokszor egymás után ketten is.  Látva eredményeiket arra jutottam, az öccsüket, Márkot is elkezdem tornáztatni (aki akkor 10 hónapos volt).

 

Nála nem indokolta semmi a tornát, teljesen rendben zajlott a fejlődése, mintegy prevenciónak gondoltam. Nem akartam megvárni, hogy nála is legyen elmaradás. Szerencsére itthon vagyok vele, ezért a délelőttjeimbe simán belefért az a fél óra torna hetente kétszer, háromszor. (Neki nem volt szükség heti 4, 5 alkalomra, mint a bátyjainak). Megkértem Renit, hogy állítson össze Márknak is egy tréninget, ami az ő kis szintjének felel meg. Ő is nagyon élvezte­, élvezi a tornát. Minden egyes torna után láttam nála előrelépést. Először az egyensúlyban. 13 hónapos korára már biztonsággal ment, egyensúlyozott, kitámasztott, ha elesett.

 

Fejlett egyensúly érzéke a játszótéren más szülőknek is feltűnt.

 

 

A torna a beszédfejlődésére is pozitív hatással volt természetesen. Sokkal előbb kezdett szavakat mondani, mint a bátyai annak idején.

Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy az önállóság területén is hatalmasat segítettek a tréningek. Ez a torna tényleg okosít. 15 hónapos korában összerakta azt, hogy ha nem éri fel a kilincset, el kell menni egy sámliért odatolni és akkor ki tudja nyitni az ajtót. 18 hónapos korában testvérei példáját követve elkezdte kivinni evés után a tányérját a konyhába. Nagyon vicces volt, először nem is tudtam hova totyog tányérjával a kezében.

 

Nagyon ügyesen dob és céloz kislabdával, akármit eltalál. Amit még észrevettem az azonnali reakciók egy eseményre. Például keres valamit, elmondjuk neki ,hogy hol van, és amikor megtalálja, megköszöni 20 hónaposan.

 

Egy TSMT torna felér két játszóterezéssel. Nemhiába mondják, hogy nem akkor fog a gyerek szépen írni két kis szűk vonal közé, ha leültetjük és órákon át gyakoroltatunk vele, hanem ha elvisszük játszótérre, ott kifutkossa , kihintázza, kidöcizi  magát, és az agya megkapja azokat az ingereket amikre szüksége van. A TSMT ugyanezt csinálja. Nagymozgásokkal megérleli az idegrendszert, és ez maga után vonja a finommozgások, finommotorika fejlődését is.

Én bíztatok mindenkit, hogy ne féljen elkezdeni a tornát, és rábízni magát Reni szaktudására. Én három fiamon látom a torna hatását és eredményességét.

Ákos - késett beszédfejlődés, esetlen mozgás

2012, Emese

Fülöp sikerein felbuzdulva és látva azt a hatalmas változást és fejlődést, amit a TSMT torna váltott ki nála, elhatároztuk, hogy bátyját az 5,5 éves Ákost elvisszük Renihez egy felmérésre, mert úgy láttam, hogy van rajta mit fejleszteni.

 

Röviden Ákosról: A mozgásfejlődése rendben zajlott egészen a járás kezdetéig, ott egy pár hónap megtorpanás következett, így 15 hónapos volt, amikor már biztonsággal ment. A beszédfejlődése is késett, mert 2,5 éves volt, amikor elkezdett beszélni, de nagyon érthetetlenül, és sok-sok hanghibával.

 

Ami feltűnt Ákoson, és amiért elhatároztam, hogy mindenképp segítség után nézek vele kapcsolatban mert  láttam, hogy a mozgása nagyon esetlen, ő volt az, aki nagyon sokszor elesett a saját lábában, ha valamilyen hirtelen mozgást akart végezni.  

 

 

Mivel ennyire ügyetlen volt, nem is szeretett mozogni, nem kereste az ingereket, mint az öccse (Fülöp), hanem éppen a fordítottja; túl nyugodt volt. Akkor érezte a legjobban magát, ha hasra vágva a kedvenc könyveit nézegette. 

 

Észrevettem még, hogy nem akart rajzolni. 5 éves koráig nem vett ceruzát a kezébe. Hat lóval sem lehetett odaültetni az asztalhoz, hogy rajzoljon vagy színezzen. Az óvodában az összes kézműves foglalkozást hárította, nem volt hajlandó részt venni benne, annak ellenére, hogy közösségi lény volt, ezt az óvónők is jelezték felém.

 

Ekkor egy kicsit elgondolkoztam, hogy valamit tenni kell, mert ez a gyerek, aki egy év múlva iskolás lesz, és nem rajzol semmit, vajon hogyan fog megtanulni írni? Ekkor kerestük fel újra Renit és megcsinálta Ákossal a mozgásvizsgálatot. Az eredmény nem volt meglepő. A fő idegrendszeri területeken 50% alatt teljesített, volt ahol 30% volt. Nem estük kétségbe, mert nagyon bíztunk Reni szaktudásában, és már volt tapasztalatunk a torna eredményességéről. Otthon végzendő egyéni tréninget kaptunk, amit Ákos nagyon élvezett. (Végre velem foglalkozik anya). Szerette az énekeket és a mondókákat, a torna pedig egyáltalán nem esett nehezére. Reni javaslatára elkezdtük a logopédiai fejlesztést is, mert a torna nagyban segíti a logopédiában való fejlődést is.

 

Az elkezdett TSMT torna nagyon hamar eredmény hozott Ákosnál is. Hat héttel a torna után magától kezébe vette a ceruzát (előtte soha), és elkezdett rajzolni halakat, nagyon élvezte. A mozgása tréningről-tréningre ügyesedett és fejlődött. A torna elején még arra sem volt képes, hogy a feldobott labdát elkapja, annyira összerendezetlen volt a mozgása, de ez hatalmas változáson ment keresztül a torna hatására pozitív irányba. Egyre többet rajzolt, egyre jobban kidolgozva. Négy hónappal a torna kezdete után bekapcsolódott az oviban a kézműves foglalkozásokba, és a szép munkái díszítették az óvoda folyosóját. Fél évvel a torna után az oviban naptárt készítettek a gyerekek rajzaiból, és mivel ő novemberben született neki kellett rajzolni ehhez a hónaphoz. Amikor megláttuk a naptárt kikerekedtek a szemeink. Aprólékosan kidolgozott részletekkel tűfilccel megrajzolta magát, egy levelét hullató fát, kavicsos utat virágokkal, házakkal. Nagyon boldog voltam hogy ilyen eredményei vannak. Ahogy a nagymozgásokkal folyamatosan megalapozódott és fejlődött az idegrendszere, úgy lett egyre ügyesebb a finommozgásban is.

 

A mozgása is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Végre nem volt az a „Béna Béla”, nem esett el a saját lábába, sokat felszabadultan és szívesen mozgott, ami egy ilyen korú gyereknél elvárható. Az egyensúlyérzéke is sokat fejlődött. Magától megtanult biciklizni. Most (egy év torna után) ott tartunk, hogy hatalmas biztonsággal közlekedik két keréken is, farolgat élvezi a sebességet, de tudja hogy hol a határ.

 

A februári iskolai felvételin ( 10 hónap TSMT torna után) olyan szépen rajzolt, hogy egy művészeti iskolában rajz szakra javasolták.A torna nagyon jól kiegészítette a logopédiai fejlesztést is, úgy néz ki , hogy egy év logopédia (heti egy alakalom, és napi gyakorlás) elég volt neki ahhoz, hogy tisztán ki tudjon ejteni minden hangot, pedig 8 hanghibája, és interdentális nyelvállása volt.

 

Jövő hónapban a VI. befejezett tréning után megint fel fogja mérni a Reni, hogy egy év alatt mekkorát fejlődött. Kíváncsian várom az eredményt, de az már most látszik, hogy az iskolában meg fogja tudni állni a helyét, hála Ákos kitartásának, és a Reni által szakszerűen egymásra épített fejlesztő TSMT-nek.

Dani - nyugtalan, mozgékony, rosszul evő és alvászavar...

2012, Andrea

Kisfiam Danika születésétől kezdve nyugtalan, mozgékony, rosszul evő volt, az alvászavar is korán egyértelművé vált (pavor, alvajárás). Közösségbe kerülésekor jelezték az óvó nénik, hogy a gyermek akaratos, önfejű, a csoportfoglalkozások alól kivonja magát, egyedül játszik.

 

A Nevelési Tanácsadóban idegrendszeri éretlenséget, figyelemzavart sejtettek a viselkedés hátterében, azt tanácsolták fogadjam így el a gyermekemet, ne gondolkozzam fejlesztésen, legfeljebb 8 évesen megy iskolába.

 

Egy szintén érintett szülő ajánlotta RENÁTÁT. 

Első alkalommal felmérte a kisfiamat, elmagyarázta a problémát, segített megértenem, hogy mi okozza a kisfiam tüneteit, javasolta, hogy kezdjük a TSMT-t, melyet a következő alkalommal betanított nekem, így otthon tudtam a kisfiamat tornáztatni.

 

Az első alkalommal rúgott, csípett, harapott a kisfiam, de pár alkalom után elkezdett együttműködni, a mindennapokban is sokkal irányíthatóbbá vált.

 

Az alvászavar (pavor) ami előtte évekig szinte minden éjszaka jelentkezett szintén teljesen megszűnt.

A férjem, aki eleinte nagyon elhatárolta magát a TSMT-től egy idő után kénytelen volt beismerni, hogy valóban hatásos a kisfiunk problémáira, nekünk is nagyon megkönnyíti a mindenapjainkat, mert éjszaka végre alszik a fiúnk, nappal pedig sokkal együttműködőbb.A TSMT mellet Renáta gyógypedagógiai foglalkozásokkal is fejleszti a kisfiunkat, itthon örömmel tapasztalhatjuk, hogy milyen szépen számol, értelmileg is milyen észrevehető haladása. 

 

Jövő ősszel Danikánk iskolába megy. Renátához addig is szívesen eljárunk, mert amellett, hogy a kisfiunkat fejleszti, sokat ér a támogatása, mellyel képessé tesz bennünket szülőket is pozitívan a jövőbe tekinteni. Mindig megnyugodva, feltöltődve jövünk el tőle, ha kérdések, kételyek merülnek fel bennünk azok megválaszolására, eloszlatásra kerülnek.

 

Fülöp - gondolkoznia kellett a szavakon...

2011, Emese

Fülöp a harmadik tréning végére nagy szókinccsel szépen beszélt, választékosan fogalmazott, de ha hirtelen kellett mondania valamit, vagy egy történetet mesélt el, gondolkoznia kellett a szavakon, nem voltak gördülékenyek a mondatai. Fülöp a tornának köszönhetően fél év alatt produkálta beszédfejlődésben azt, amit normál esetben más kisgyerek másfél két év alatt. Láttuk, hogy Fülöpön még bőven akad fejlesztenivaló, így elkezdtük vele a negyedik tréninget, és nem is csalódtunk.

 

Tornáról tornára, hétről hétre gördülékenyebbé vált a beszéde, most már nem kellett gondolkodnia a mondatainak az összekapcsolásán. Soha nem felejtem el, amikor elém állt nagy lelkesen, és folyamatosan mondta, hogy „Képzeld anyu, azt láttam a rajzfilmben, hogy a farkas elkezdte kergetni a kakukkot, és majdnem leesett egy szikláról, tényleg”

 

Amit megfigyeltem a beszédfejlődése alakulásán kívül, hogy elkezdett szerepjátékokat játszani (ami szintén egy fontos fejlődési állomás) egyedül a kis műanyag kacsáival párbeszédeket folytatott, és nagyon élvezte a játékot.

 

 

A negyedik tréning végére pedig elkezdett rajzolni felismerhető alakokat. Eddig csak fészekfirkákat készített, de most már fel lehetett ismerni, amit rajzolt. Az első rajza egy polipcsaládot ábrázolt. Volt kispolip, nagypolip, nagypapapolip stb.

 

Amit még észrevettem, hogy szinte az összes mondókát és éneket megtanulta, és a legkülönfélébb szituációkban elő is adja nagy büszkén. Beszereztünk egy csepp alakú hintát, és nagyon bejött a fiúknak, ki sem akarnak belőle szállni, teljesen lenyugtatta őket a rugós hinta, aminek előnye még hogy egyedül is tudom tornáztatni.

 

Azt el kell még mondanom, hogy nagyon következetesnek és kitartónak kell lenni a tornában. Sokszor hajlamosak a gyerekek hárítani, főleg hogyha olyan gyakorlatot kell csinálniuk amiben nekik is aktívan részt kell venniük, (nem csak hagyni hogy tornáztassák őket) és esetleg az elején nem is megy annyira könnyen nekik. Fülöp is nagyon sokszor mondta: „Ez nem megy nekem, Ez nem fog nekem sikerülni! „ Aztán végül büszkén konstatálta, hogy ő mégiscsak egy ügyes kisgyerek, aki el tudja kapni a labdát, vagy tudja magát váltott kézzel húzni a gördeszkán.

 

Tehát nem hagytuk abba a tornát, mert láttuk, hogy Fülöpnek nagy szüksége van rá, és nagyon sok szinten fejleszti. Remélem, hogy még sokáig fogunk tudni tornászni, és ezzel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az életben majd sikeresebben boldogulhasson.

Matyi - lúzernak és pancsernak tartotta magát...

2011, Gabi

A 9 éves Matyim, rossz lelki állapotban volt mikor megismerkedtünk Renivel.

 

Saját magáról alkotott képe elkeserítő volt, lúzernek és pancsernak tartotta magát. Ez a rossz iskolai teljesítményének köszönhető, mert 17-22%-os hibátlan matek dolgozataira rendszeresen egyest kapott. Hiába mondtam, hogy a 22 több mint a múltkori 17, nagyon jól tudta, hogy attól még a 100-tól nagyon messze van.

 

Idén harmadik osztály elején olyannyira nem volt az névelője, hogy ezt másolta: " itt van a ősz. " erre a problémára számos logopédus és gyógypedagógus a vállát vonogatta, de nem tudott megoldást ajánlani. 

 

Aztán Reni tornájának hatodik hetében, torna közben, bohóckodva, spontán lett "az" névelője és pár hét elteltével megírta élete első csillagos ötös matekdolgozatát. Olvasása rohamosan javul, egyre hosszabb szövegeket tud fáradtság nélkül elolvasni. A házi feladatait ripsz-ropsz elkészíti, nem kell könyörögni feldarabolni, pihenőidő két feladat között.

Matyi 104-es IQ-jával nagyon jól tudta, hogy ő többre képes és most már féléves bizijén is látszik ez, de még van mit javítani rajta.A tornára szánt napi 20 perc, többszörösen térül meg, csak a házi elkészítésére szánt időből 40-60 percet faragtunk le, a versekre szánt időnyereségünk pedig felbecsülhetetlen.

 

A tréning a gyereknek nem kényszer, és nem is kellemetlen. Sőt jól érzi magát a tréning során és még bohóckodni is van energiája közben. A fejlesztő eszközöket mi házilag oldottuk meg, kivéve a nagy labdát, amit a neten vásároltam.

 

Hálásak vagyunk Reninek a lehetőségért, és a változatos feladatokért, olyannyira, hogy a nagyobb fiaimmal is elkezdtük a tréninget.

Fülöp - késett beszédfejlődés

2010, Emese

Kisfiam Fülöp fejlődésével semmi probléma nem volt egészen 2.5 éves koráig, amikor észrevettük, hogy beszédfejlődés területén a kortársaihoz képest el van maradva. Valamint feltűnt az is, hogy nagyon keresi az ingereket. Pl. nagyon sokszor fejen állt, bukfencezett, bepörgette magát hintán, egész nap csak bunyózni az akart a testvéreivel. Mint később megértettük tudat alatt kereste, hogy mi a jó neki, de sajnos ennyi ingerbevitel kevésnek bizonyult.

 

Eleinte nyugtattuk magunkat, hogy biztos azért nem beszél, mert a két bátyja beszél helyette eleget, és határidőt adtunk neki a harmadik születésnapjáig. Közeledett a szülinap ideje, de sajnos érdemi fejlődést nem tapasztaltunk a beszédében. Összes tudása kb. 30 szó volt főképp főnevek, és hangutánzó szavak, saját magára azt mondta, hogy „Én”. Elhatároztuk, hogy mindenképp segítünk neki, mert már láttuk, rajta hogy nagyon szeretné kifejezni magát, de nem megy.

Reni az első alkalomkor kikérdezett minket Fülöp születésének körülményeiről és mozgásfejlődésének állomásairól, majd javasolt egy „beszédbeindító” tornát, amit ott rögtön be is mutatott nekünk különböző eszközökkel először egy babával, mert Fülöpnek elég ismeretlen volt a helyzet ezért nem akart részt venni a gyakorlatokban. Bíztunk benne, hogy otthon majd másképp lesz, és szerencsére így is történt. Beszereztük a szükséges eszközöket (nagylabda, gördeszka, döci stb.) és lelkesen nekiálltunk a tornának. Fülöp végig nagyon élvezte a tornát, mert a végre apa anya csak vele foglalkozik húsz percig, valamint a gyakorlatok alatt végig mondókáztunk, énekeltünk neki.

 

Ahogy elkezdtük a tréninget, Fülöp beszédfejlődése rohamos fejlődésnek indult. Már az első torna után összerakott egy két szavas mondatot. „Apa hol?”  Aztán naponta mondott egy új szót, aztán kettőt, majd már nem is számoltuk. Pár hét múlva már három szó szerepelt a mondatában még ragozás nélkül „Csacsi van ház”, majd hozzájött a helyes ragozás is. A második hónap végére elszámolt 15-ig, elmondott egy mondókát, és elénekelt egy éneket. (Ezt mind a tréning alatt tanulta)

 

Mi négy hónapja tornászunk a Fülöppel, és azt veszem észre, hogy minden egyes torna lendít a beszédfejlődésén. Már hibátlanul ragoz, használ múlt és jövő időt is, elmeséli mi történt vele, egyelőre még csak tőmondatokban. Folyamatosan jönnek elő belőle azok a szavak, amik passzívan az agyában voltak, de a torna nélkül nem tudtak aktívvá válni a beszédében.

 

Ahogy megkapta az agya a szükséges ingereket, a hatalmas ingerkeresése is csitulni látszik. (Bunyózni azért még mindig szeret).

 

A második tréning, amit két hónap után kaptunk, az elején kicsit nehezen ment Fülöpnek, mert itt már igazán részt kellett venni a tornában, nem csak passzívan hagyni, hogy kedves szülei tornásztassák. De kitartottuk akkor is, amikor hárított, nem hagytuk, hogy ellógja a tornát, mert tudtuk, hogy neki teszünk jót.

 

Látva Fülöp rohamos beszédfejlődését mindenkinek csak ajánlani tudom a TSMT tornát, fantasztikus hogy milyen sok problémára megoldást nyújt, és milyen sok szinten képes fejleszteni! A manóház vezetője pedig egy igazán kedves, gyerekszerető és remek szakember. :)

 
0

2040 BUDAÖRS,

Küküllő u. 5

@ManohazTherapyCenter