A gyermek tájékoztatásakor két dolgot érdemes szem előtt tartani: az egyik, hogy a gyermekben semmiképpen sem szeretnénk betegségtudatot kialakítani, vagy azt éreztetni, hogy vele valami gond van. Ezt meg lehet előzni olyan mondatokkal, amelyek a közös tevékenységre, semmint a problémára vonják fel a figyelmet, úgymint: „Most együtt fogtok játszani és rajzolni.” „Beszélgettek egy jót Babettel!”
A másik fontos szempont, hogy a gyermek szívesen jöjjön, motivált legyen a terápiában. Ezt azzal tudjuk segíteni, ha a gyermek életkorának megfelelően összefoglaljuk, mit szeretnénk elérni, például: „Azt szeretnénk, ha ügyesebben tudnál barátkozni!” „Apa és anya örülne, ha jobban éreznéd magad az iskolában, és ebben szeretnénk segítni neked.”
Mit mondjak a gyermeknek a pszichológushoz járással kapcsolatban?
A törvény szerint teljes körű tájékoztatásban részesülhet mindkét szülő a terápián elhangozottakról. Személyes véleményem szerint azonban a kiskorú gyermekeket is megilleti a titoktartás, ezért a szülőket is arra bíztatom, hogy tartsák tiszteletben a terápián elhangzottak privát jellegét. A törvényi megfelelés miatt azonban, kifejezett szülői kérésre, minden információt megosztok.
Amennyiben a gyermeknél olyan problémák merülnek fel a terápia során, mint például önsértés, depresszió, szuicid gondolatok, súlyos zaklatás, a szülő azonnali tájékoztatásban részesül.